Folytatás?!

Sziasztok, halihó! :)

Most néztem meg a blogot és nem hittem a szememnek, hogy mennyien írtátok, hogy hozzam a következő részt.
Az az igazság, hogy a blog szünet alatt van, mivel, amikor írtam nem sokan érdeklődtek, de azóta úgy látom van pár új olvasó!
És, ha gondoljátok folytathatom:)
Akkor viszont ide kérek egy kommentet, hogy írjam-e tovább! :))

Harmadik rész

 Sziasztok! Nagyon-nagyon bocsi, hogy ilyen sokáig nem volt rész, de itt a 3.!     12 hozzászólás után jön a következő! Jó olvasást! :)

Harry félig betámogatta, félig bevonszolta a szobájukba a remegő Suzanna-t, majd pár percre a fiúkra bízta, amíg a rosszullétet és ijedséget leküzdve visszament a lány a holmijáért. Mereven, fejét leszegve lépett a szobába és gyorsan dobálni kezdte a ruhákat a bőröndbe. Minél hamarabb el akart tűnni a kis helyiségből, irtózott már a gondolattól is, hogy pár méterre tőle ott van a halott lány teste. Úgy érezte, az üres tekintet, amiben néhány órája még csillogott az élet fénye, követi minden mozdulatát, akárhová lép. Magát hibáztatta a lány haláláért, hisz ő mondta neki, hogy maradjon a szobában. Ha velük megy, talán még most is élne. Egyre dühösebben dobálta a ruhákat. Egyszerre érzett gyűlöletet és irtózatot az ismeretlen valaki iránt, aki ilyen kegyetlenül végzett a lánnyal. Az ajtó felé indult, de mielőtt kilépett volna, a halott lányhoz intézte szavait.
- Vigyázni fogok Suzra - suttogott, majd halkan becsukta az ajtót.

×

- Ő volt a legjobb barátnőm...a barátnőm - dadogott Suzanna, Harry karjába kapaszkodva.
A fiúk hiába próbálták megnyugtatni, a lányt már órák óta sírógörcs kínozta. Ők sem voltak a legjobb állapotban, Tess látványa beleégett az agyukba. Felfoghatatlan volt számukra, hogy valaki ilyen könnyedén kiolt egy emberéletet.
- Elizabeth - suttogott Liam. - Srácok, mindjárt jövök - tette hozzá, úgy hogy a többiek is hallják.
Mielőtt akármelyik fiú rákérdezhetett volna, hová megy, kirohant a szobából. Szándékosan nem árulta el mit tervez, nem akart hamis reményt kelteni a többiekben.
A hallba sietett, de azt a személyt, akit keresett nem találta ott.
- Hol van Mrs. Bisoph ? Beszélnem kell vele - lépett oda határozottan Mr. Bisophhoz a fiú.
- Ó..rendben - a férfit láthatóan meglepte Liam váratlan kérése. - A szobánkban van.
Liam biccentett, majd felszaladt a lépcsőn és bekopogott a család ajtaján. Pár pillanat múlva nyílt az ajtó és Elizabeth meglepetten szemlélte az előtte álló fiút.
- Hello. Szeretnék magával beszélni.
- Gyere be - Liz arrébb lépett, hogy beengedje Liamet.
- A gyilkosságról van szó - tért a lényegre Liam, miután letelepedett az ágy szélére, míg a nő a vele szemben elhelyezkedő fotelban foglalt helyet. - Jól gondolom, hogy maga tud valamit arról, mi folyik itt? Vagy legalább sejti.
- Tudom, - suttogott Liz - de nem hiszem, hogy annak köze lenne a mostani gyilkosságnak.
- Kérem, mondja el!
- Még kislány voltam - kezdett bele rekedten Elizabeth, Liam könyörgő tekintetétől ösztönözve. - Talán hét éves. A szüleim ügyvédek voltak, sokat kellett utazniuk. Valaki jó üzletet ígért nekik, így ideutaztak. Aztán jött a hír, hogy itt szálltak meg, tizenegy másik emberrel és...- a nő képtelen volt folytatni, eleredtek a könnyei és patakokban csorogtak le az arcán, ami mérhetetlen fájdalmat tükrözött.
- Sajnálom. Szóval úgy gondolja most is ez történik? - bár a nő nem fejezte be, Liam sejtette mi történt a szülőkkel, ezért minél hamarabb le akarta zárni a témát.
- Nem tudom. De, ha igen, senki sem éli túl - suttogta elhalóan Elizabeth.
- Köszönöm, hogy elmondta - bólintott Liam, majd magára hagyta a csendesen sírdogáló nőt.
A saját szobájuk felé menet, az eddiginél is nyomasztóbb gondolatok furakodtak a fejébe. Ha igaz, amit Elizabeth mond, akkor csak még jobban elkeserítené a többieket - gondolva itt a sokkos állapotban lévő Suzannara.
Pár másodperc néma tépelődés után eltökélten lenyomta a kilincset és halvány mosollyal az arcán besétált a szobába.
- Hol voltál? - támadta le rögtön Zayn.
- Én...a konyhában. Kerestem kaját - hazudta Liam.
- És nem szóltál? Kilyukad a gyomrom! - Niall felpattant és rohanvást indult az ajtó felé, de valaki megelőzte.
Mielőtt a szőke fiú elérte volna az ajtót, az hangos csattanással kivágódott. Mr. Bisoph rontott be. Niallt félrelökve, Liamhez ugrott és az alkarjával a falnak lökte, majd egy pisztolyt szorított a halántékához.
- Te... - a megnyerő külsejű férfi arca most eltorzult a dühtől, ahogy hörögve, egyre erősebben szorította Liam nyakát.
- Mark, mit csinál? Engedje el! - ordított kétségbeesve Zayn, de nem mertek közelebb menni, nehogy a férfi elsüsse a fegyvert.

- Ő...ő ölte meg a lányt! - fröcsögte tébolyodott tekintettel. - Ő volt! És most Lizzyt is megölte.. - zokogás tört fel a torkából, de egy másodpercre sem engedett a szorításból.
- Mark, engedje el! Nem Liam tette! Amikor Tess-t kerestük végig velem volt és a feleségét sem bántotta! - emelte fel a hangját Harry és Suz kezét lefejtve tett egy óvatos lépést a férfi felé.
- De...de akkor...- a férfi kezdett elbizonytalanodni, majd hirtelen ellökte magától Liamet és kirohant a szobából. A fiú zihálva dörzsölte a nyakát, ahol mély nyomot hagyott a férfi alkarjának szorítása. Mindenki némán, megkövülve állt, majd egy dörrenés magához térítette a társaságot. A fegyver hangja.
Tudták, hogy Mark egy utolsó, kétségbeesett lépéssel csatlakozott a feleségéhez a másvilágon. Vegyes érzelmekkel rohantak át a házaspár szobájába, ahol gyomorforgató látvány fogadta őket. Először Mark testét pillantották meg. A férfi a lehető legkegyetlenebb módon végzett magával. A pisztolyt még mindig a kezében szorította, amit pár perccel ezelőtt még az állához tartott és meghúzta a ravaszt. A golyó hatalmas pusztítást végzett a férfi egykor markáns arcán. Most a vértócsa közepén egy összeroncsolódott emberi arc maradványa hevert. Zihálva, nagyokat nyelve próbálták visszafojtani a hányingerüket és elindultak megkeresni Lizt. A szoba üres volt, ezért a fürdőt célozták meg. Belökték az ajtót és azonnal látták, hogy nem kell tovább keresniük. Megtalálták Elizabeth-et. De ahogy Mark mondta, valaki már végzett az asszonnyal. Hosszú, barna haja összekuszálva, vizesen tapadt az arcához. A mellkasából kiemelkedett a fogas fémkarja. A gyilkos felakasztotta, miután belefojtotta a fürdővizébe.
- Nézzétek - mutatott Niall a kádra. A gőzölgő vízben tizenegy rózsaszirom ringatózott az enyhén fodrozódó víz tetején...

Második rész

 Sziasztok! Itt a 2.rész, kicsit rövid lett, tudom, de ez van.:D Szó szerint könyörögnöm kellett a kommentekért, úgyhogy a következő részt 8 hozzászólás után hozom! :)
És kíváncsi vagyok, hogy szerintetek ki a gyilkos és ki lesz a következő áldozata! :D
Jó olvasást!

Miután a próbálkozások ellenére sem sikerült találniuk egy nyitott ablakot vagy ajtót, inkább mindenki visszatért a szobájába. Mark kulcsra zárta az igazgató szobájának ajtaját, mégis mindenki irtózott a gondolattól, hogy néhány méterre tőlük ott fekszik a halott férfi, vérbe fagyva. Azonban még inkább megrémisztette őket, hogy nem tudták, ki végzett ilyen hangtalanul és gondosan, egy apró nyomot sem hagyva Petersonnal.
- A gyilkos az, húsz év után megint - ismételte el századjára is Niall.
- Niall, aki megölte azokat az embereket már akkor sem lehetett fiatal. Nem hiszem, hogy egy hatvan éves nagypapa tette el láb alól Petersont - érvelt Louis.
- De hát nem érted? Tizenhárman vagyunk, pont mint húsz éve!
- Elizabeth is megrémült, mikor megmondtam, hogy minden kijárat zárva van - szólalt meg elgondolkodva Liam.
- Jó hogy megrémült, egy halott férfi van a szomszéd szobában! - kapcsolódott be a beszélgetésbe Zayn.
- Mi van, ha öngyilkos lett? - vetette fel Liam.
- Elvágta a saját torkát, aztán elrejtette a kést? - fintorgott Louis. - Én arról a Ryan gyerekről is el tudom...
- Nem ejthetnénk a témát? - vágott közbe Harry, aki eddig körbe-körbe járkált. - Tudjátok mit, átmegyek Suzhoz - rázta a fejét, majd kiviharzott a szobából és hangos csattanással bevágta maga után az ajtót.
- Harry drága egy kicsit ideges - jegyezte meg cinikusan Louis, amivel sikerült megmosolyogtatni a többieket. A jókedv viszont nem tartott sokáig, a komor gondolatok újra befurakodtak az agyukba. Érezték, hogy még nincs vége a rejtélyes események sorozatának. Mi több, elkeseredésüket csak növelte, hogy néhány másodperc múlva Harry szinte beesett az ajtón.
- Suzanna eltűnt!

×

- Suzanna! Suz!
Az egész hotel kiáltásoktól volt hangos, minden helyiség az elveszett lány nevét visszhangozta, de nem érkezett válasz.
- De hová tűnt? - tette fel újra a kérdést Ryan.
- Mondtam már, hogy nem tudom! Bementem a szobájába és nem volt ott! - válaszolt ingerülten Harry.
- Nem tűnhet el csak úgy. Keressük tovább! - javasolta gyorsan Liam, megakadályozva, hogy a két fiú egymásnak ugorjon.
De nem kellett tovább keresniük, ugyanis Suzanna tűnt fel a folyosó másik végén törölközőbe csavarva.
- Suz! - kiáltott megkönnyebbülten Harry és a lány elé sietett. - Nem hallottad, hogy kiabálunk?
- Mi történt? - nézett körül értetlenül Suzanna a folyosón csoportosulókon.
- Átmentem hozzád, de nem voltál sehol - magyarázott megkönnyebbülten Harry a lány derekát szorongatva.
- És mindenki engem keresett? De hol van Tess? - a lányt feszélyezte, hogy a folyosó közepén áll egy szál törölközőben, ezért kibontakozott Harry karjaiból és a szobája felé indult.
- Ott maradt a szobádban, hátha visszamész - kiáltott utána Harry.
Suzanna bólintott, majd kinyitotta az ajtót, hogy belépjen. A többiek csak annyit láttak, hogy a lány megdermed az ajtóban, aztán sikítva hátrálni kezd és a folyosó falának ütközve összerogy. Harryvel az élen mindenki rohanni kezdett Suz felé, aki az ájulás határán sikoltozott. Harry letérdelt a lány mellé, közben egy pillantást vetett a szobába. A látványtól felfordult a gyomra, így inkább visszafordult Suzannahoz és erősen magához szorítva próbálta megnyugtatni a pánikba esett lányt és így leplezni tudta a saját remegését is. A többiek lélekben felkészültek a látványra, de ami a szobában fogadta őket, az lesújtotta a társaságot. Valaki - talán ugyanaz a személy, aki Petersonnal is végzett - újra ölt. Ezúttal a gyönyörű, mosolygós Tess Phillist. A mindig életvidám lánnyal, a gyilkos kegyetlen módon végzett. Tess nyakából egy acélnyelű kés állt ki, olyan, mint amit a hotel szakácsai használtak az ételek elkészítéséhez. Ezzel szögezték fel a szoba falára, pontosan az ajtóval szemközt. A gyomrába pedig, mintha valaki dartsot játszott volna a lány testével, több kisebb késsel a 12-es számot formázták. Tess szeme üvegesen meredt a vele szemben állók arcára, úgy érezték, mintha a halott lány a bensőjükbe látva. Feje félrebillent, mivel a kés majdnem elmetszette az egész torkát. Szája sarkából csöpögött a vér, lecsöpögött a felsőjére, és összefolyt a pólón szétterjedő sötét folttal, amit a temérdek késszúrás okozott. Blossom könnyek között, szájára szorított kézzel támolygott ki a szobából. Senki nem állította meg. Ha tehették volna, mindannyian messzire menekültek volna ettől a borzalmas helyről...

Első rész

 Sziasztok! Itt az első rész, a véleményeknek örülnék. Még nincs megszabva hány kommentet kérek, de majd meglátom mennyit kapok ide! :) Jó olvasást!
Ui: Új szavazás!

- Az meg mi? - bökött Louis a Niall kezében tartott vékony füzetre, mikor a szőke srác belépett a szobába és ledobta magát az egyik ágyra.
- A hotel története - lapozgatott elmélyülten Niall. - Hé, azt írják húsz évvel ezelőtt valami őrült itt gyilkolt meg tizenhárom embert. A gyilkost nem találták meg, a hotelt bezárták és mindenki messziről elkerülte. Azóta üresen állt, két évvel ezelőttig, amikor Jonathan Peterson felújíttatta és megnyitotta - olvasta fel hangosan.
- Két napja itt vagyunk és ezt csak most tudjuk meg? - ugrott fel tettetett rémülettel Louis, majd unottan visszadőlt. - Ez szuper, de hol van Harold?
- Valószínűleg Suzannaval - nézett fel Liam egy pillanatra, hogy aztán újra elmerüljön a telefonja nyomkodásában.
- Á, szóval a modell csajával randizik - fintorgott Louis.
- Nem mondanám a barátnőjének. Két napja ismerik egymást - ellenkezett Zayn, aki eddig csendben hallgatta a többieket.
- Niall, azt nem írják, miért nincs térerő? - szólt közbe homlok ráncolva Liam.
- Nem - ingatta a fejét Niall. - De, már azóta nincs, hogy itt vagyunk, úgyhogy szerintem hiába próbálkozol. Inkább menjünk, együnk valamit! - ledobta a kis füzetet az ágyra és az ajtó felé indult.
- Beszélnem kéne Daniellel - sóhajtott Liam, de végül zsebébe csúsztatta a mobilt, majd Zaynnel és Louisval követték barátjukat a folyosóra.
- Szia, Lorie - mosolygott Zayn a lányra, mikor az a szülei és öccse társaságában kilépett szobájuk ajtaján. - Jó estét!
- Sziasztok! - mosolyodott el félénken a kislány. Még mindig furcsa volt számára, hogy a kedvenc bandájával lakik egy hotelben.
A fiúk követték a családot a tágas hallba, ahol Louis rögtön kiszúrta Harryt, amint a csinos, napbarnított bőrű Suzannaval beszélget a hatalmas fotelekben üldögélve. Harry épp valamit mesélt a lánynak, mire ő hosszú, barna haját a vállán átdobva nevetni kezdett.
- Na, tessék. Nem megmondtam, hogy Suzannaval van? - vigyorgott Liam Louisra, mire a srác csak a szemét forgatta és határozott léptekkel elindult a páros felé.
- Hello - ledobta magát Harry mellé és a göndör vállára hajtotta a fejét.
- Suz, ők a barátaim, Louis, Zayn, Liam és ott jön Niall is - mutatott a közeledő fiúra. - Srácok, Suzannaról már meséltem, ő pedig a barátnője Tess - intett a mellettük ülő szőke lány felé, aki mosolyogva üdvözölte a fiúkat.
- Hé srácok, hova tűnt mindenki? A pincérek, a hotel vezetője? - lépett oda hozzájuk Niall. - Még Howard sincs a helyén - mutatott a portás asztal felé.
A többiek felkapták a fejüket és körbenéztek, de csak a nem messze üldögélő Bisoph családot látták. Lorie egy magazint lapozgatott, a szülők pedig egyszerre próbáltak beszélgetni és kordában tartani kisfiukat, Danyt.
- Lehet, hogy megbeszélés van - találgatott Tess.
- Lehet, - hagyta rá Niall - de én akkor is éhes vagyok.
Már épp sorolni kezdte volna, mit enne, mikor egy hatalmas dörrenés beléfojtotta a szót. A helyiségben tartózkodókra néma csend telepedett, mindenki a zaj irányát figyelte, hátha megismétlődik. Pár másodperc múlva még egyszer felhangzott az ágyúlövés szerű hang, majd minden elcsendesült.
- Mi a fene volt ez? - rohant le a lépcsőn egy magas, sötét ábrázatú fiú, barátnője pedig tipegve próbálta követni a magassarkújában.
- Nem tudjuk, de mindenesetre onnan jött - mutatott Suzanna a irodák felé.
A sötét hajú fiú, akit mint kiderült Ryannek hívtak, gondolkodás nélkül elindult a Suzanna által mutatott irányba. Blossom, a barátnője rögtön elindult utána és a társaság nagyobb része is követte, csak Mrs. Bisoph és a két gyerek maradt a hallban. Ryan egyre türelmetlenebbül nyitogatta az ajtókat, míg végül meg nem találta a keresett személyt.
- Mr. Peterson - szólította meg az őszes férfit, aki háttal ült, fejét a fotel támlájának döntve. - Nem tudja, mi volt ez a hang?
A férfi azonban nem válaszolt, még csak nem is mozdult.
- Mr. Peterson? - próbálkozott újra a fiú és a székhez lépve kezét a férfi vállára tette és megfordította a széket. Amint megpillantotta a férfi arcát egy döbbent hangot hallatva, pánik szerűen elhátrált a széktől. A látványtól rémült kiáltások és sikolyok hangzottak fel. A hotel igazgatójának a nyakán fültől-fülig érő, mély vágás éktelenkedett, amiből még mindig folyt a vér. Mr. Bisoph félretolta Zaynt és Harryt, majd közelebb lépett Peterson testéhez.

- Meghalt - jelentette ki visszafordulva az ajtóban tolongó fiatalokhoz.

×

- Ki lehetett az? - tette fel a kérdést Zayn, aki maga elé meredve ült Harry ágyán.
- Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én csak minnél előbb el akarok húzni innen - jelentette ki Louis, miközben a széthagyott ruhadarabjait dobálta vissza a bőröndjébe.
- Ha nem tűnt volna fel, még mindig nincs térerő - mutatta fel Liam a telefont. - Nem tudunk szólni Lesternek.
Az elmúlt negyed órában mindannyian többször is próbálták felhívni a menedzserüket, sikertelenül. Miután mindent összepakoltak, bőröndjeiket lecipelték a hallba. Harry Suzannahoz sietett, hogy elbúcsúzzon, addig Liam a hotel bejárata felé indult, de zárva találta az ajtót. Megpróbálta az ablakokat is, de nem nyíltak.
- Baj van? - lépett oda hozzá Elizabeth Bisoph.
- Be van zárva - biccentett Liam az ajtó felé. - Az ablakok is.
- Az nem lehet - sápadt el a nő. - Mark! - szólt vékony hangon a férjének.
A kiabálásra mindenki felfigyelt és az ajtóhoz csoportosultak. De hiába feszegették az ajtót, az nem nyílt ki. Ryan még az ablakot is megpróbálta betörni, de az üveg törésállónak bizonyult.
- Ezek szerint kénytelenek vagyunk itt maradni - rogyott le Blossom az egyik fotelba és félve nézett végig a körülötte állókon. Mind a tizenhárom személy tekintete zavart és kétségbeesést tükrözött.

Nulla - Sinister 13

Sziasztok megint! Most felmerülhet a kérdés, hogy miért kezdtem újra a blogot? Volt egy kisebb vita, de szerencsére megoldódott és kis változás történt a sztoriban vagyis nem tudom, mennyire is nevezhető ez kicsinek. Viszont megkérek mindenkit, hogy ha olvasni akarja, akkor írjon véleményt-iratkozzon fel-szavazzon! Sokat jelentene! :)  Ui.:  A szavazásban bizonyos számot azért várok :)
Jó olvasást! ^^

A helyszín Colchester. Húsz évvel ezelőtt a város szélén álló hotel pár nap alatt borzalmas események színhelyévé vált. Tizenhárom gyanútlan ember esett áldozatul a vérengző gyilkosnak, aki brutális öldöklése után nyomtalanul eltűnt, senki sem bukkant a nyomára. A hotelt lezárták, mindenki messziről elkerülte a helyet, ahol ártatlan emberek iszonyatos kínok között vesztették életüket. Most pedig, sok év elteltével a szállót újra megnyitották, felújítva, eltüntetve a múltbeli események nyomait.
Az öt fiatal fiú, menedzserük jóvoltából, pihenésre vágyva érkezik ide, ám a terv kudarcba fullad. Húsz év elteltével ismét elkezdődik az embertelen vérontás, az épület a sikolyok és kín tanyája lesz. Vajon a két évtizeddel ezelőtt elkövetett gyilkosságok kíméletlen elkövetője áll a háttérben vagy egy másik őrült játssza élvezettel lelketlen játékát? Senki sem tudja. A nyugodt napokat felváltja az életben maradásért való küzdelem. A hidegvérrel elkövetett gyilkosságok rendszeressé válnak a szállodában, a menekülés lehetetlen. A baljós tizenhármas szám rohamosan csökken, a rémület nő. A félelem megőrjít, nem tudhatod hol vár rád a veszély, mikor válsz a gyilkos következő áldozatává. Bárhol rád találhat. Talán a hotel lakói lelik szórakozásukat társaik szenvedésében? Vagy a barátaid közt kell keresned az emberéleteket oltó őrültet? Esetleg egy kívülálló gyilkol kegyetlenül? Mi ez egyáltalán? Bosszú? Szórakozás? Őrület? A pánik határtalan, akármikor rád kerülhet a sor. Amiről azt hitted csak a rémálmaidban történhet meg, valósággá válik. A halál szaga a levegőben van. És a rettegés kezdetét veszi...