Második rész

 Sziasztok! Itt a 2.rész, kicsit rövid lett, tudom, de ez van.:D Szó szerint könyörögnöm kellett a kommentekért, úgyhogy a következő részt 8 hozzászólás után hozom! :)
És kíváncsi vagyok, hogy szerintetek ki a gyilkos és ki lesz a következő áldozata! :D
Jó olvasást!

Miután a próbálkozások ellenére sem sikerült találniuk egy nyitott ablakot vagy ajtót, inkább mindenki visszatért a szobájába. Mark kulcsra zárta az igazgató szobájának ajtaját, mégis mindenki irtózott a gondolattól, hogy néhány méterre tőlük ott fekszik a halott férfi, vérbe fagyva. Azonban még inkább megrémisztette őket, hogy nem tudták, ki végzett ilyen hangtalanul és gondosan, egy apró nyomot sem hagyva Petersonnal.
- A gyilkos az, húsz év után megint - ismételte el századjára is Niall.
- Niall, aki megölte azokat az embereket már akkor sem lehetett fiatal. Nem hiszem, hogy egy hatvan éves nagypapa tette el láb alól Petersont - érvelt Louis.
- De hát nem érted? Tizenhárman vagyunk, pont mint húsz éve!
- Elizabeth is megrémült, mikor megmondtam, hogy minden kijárat zárva van - szólalt meg elgondolkodva Liam.
- Jó hogy megrémült, egy halott férfi van a szomszéd szobában! - kapcsolódott be a beszélgetésbe Zayn.
- Mi van, ha öngyilkos lett? - vetette fel Liam.
- Elvágta a saját torkát, aztán elrejtette a kést? - fintorgott Louis. - Én arról a Ryan gyerekről is el tudom...
- Nem ejthetnénk a témát? - vágott közbe Harry, aki eddig körbe-körbe járkált. - Tudjátok mit, átmegyek Suzhoz - rázta a fejét, majd kiviharzott a szobából és hangos csattanással bevágta maga után az ajtót.
- Harry drága egy kicsit ideges - jegyezte meg cinikusan Louis, amivel sikerült megmosolyogtatni a többieket. A jókedv viszont nem tartott sokáig, a komor gondolatok újra befurakodtak az agyukba. Érezték, hogy még nincs vége a rejtélyes események sorozatának. Mi több, elkeseredésüket csak növelte, hogy néhány másodperc múlva Harry szinte beesett az ajtón.
- Suzanna eltűnt!

×

- Suzanna! Suz!
Az egész hotel kiáltásoktól volt hangos, minden helyiség az elveszett lány nevét visszhangozta, de nem érkezett válasz.
- De hová tűnt? - tette fel újra a kérdést Ryan.
- Mondtam már, hogy nem tudom! Bementem a szobájába és nem volt ott! - válaszolt ingerülten Harry.
- Nem tűnhet el csak úgy. Keressük tovább! - javasolta gyorsan Liam, megakadályozva, hogy a két fiú egymásnak ugorjon.
De nem kellett tovább keresniük, ugyanis Suzanna tűnt fel a folyosó másik végén törölközőbe csavarva.
- Suz! - kiáltott megkönnyebbülten Harry és a lány elé sietett. - Nem hallottad, hogy kiabálunk?
- Mi történt? - nézett körül értetlenül Suzanna a folyosón csoportosulókon.
- Átmentem hozzád, de nem voltál sehol - magyarázott megkönnyebbülten Harry a lány derekát szorongatva.
- És mindenki engem keresett? De hol van Tess? - a lányt feszélyezte, hogy a folyosó közepén áll egy szál törölközőben, ezért kibontakozott Harry karjaiból és a szobája felé indult.
- Ott maradt a szobádban, hátha visszamész - kiáltott utána Harry.
Suzanna bólintott, majd kinyitotta az ajtót, hogy belépjen. A többiek csak annyit láttak, hogy a lány megdermed az ajtóban, aztán sikítva hátrálni kezd és a folyosó falának ütközve összerogy. Harryvel az élen mindenki rohanni kezdett Suz felé, aki az ájulás határán sikoltozott. Harry letérdelt a lány mellé, közben egy pillantást vetett a szobába. A látványtól felfordult a gyomra, így inkább visszafordult Suzannahoz és erősen magához szorítva próbálta megnyugtatni a pánikba esett lányt és így leplezni tudta a saját remegését is. A többiek lélekben felkészültek a látványra, de ami a szobában fogadta őket, az lesújtotta a társaságot. Valaki - talán ugyanaz a személy, aki Petersonnal is végzett - újra ölt. Ezúttal a gyönyörű, mosolygós Tess Phillist. A mindig életvidám lánnyal, a gyilkos kegyetlen módon végzett. Tess nyakából egy acélnyelű kés állt ki, olyan, mint amit a hotel szakácsai használtak az ételek elkészítéséhez. Ezzel szögezték fel a szoba falára, pontosan az ajtóval szemközt. A gyomrába pedig, mintha valaki dartsot játszott volna a lány testével, több kisebb késsel a 12-es számot formázták. Tess szeme üvegesen meredt a vele szemben állók arcára, úgy érezték, mintha a halott lány a bensőjükbe látva. Feje félrebillent, mivel a kés majdnem elmetszette az egész torkát. Szája sarkából csöpögött a vér, lecsöpögött a felsőjére, és összefolyt a pólón szétterjedő sötét folttal, amit a temérdek késszúrás okozott. Blossom könnyek között, szájára szorított kézzel támolygott ki a szobából. Senki nem állította meg. Ha tehették volna, mindannyian messzire menekültek volna ettől a borzalmas helyről...